Kweli története

A nő, aki mások gyerekeit emeli fel

Kweli Msangi nem egy átlagos iskolaigazgató.

Ő az a fajta ember, aki csendben, minden felhajtás nélkül képes egész közösségeket megmozdítani pusztán azzal, ahogyan él, dolgozik és segít.

Tanzánia északi részéről, a Kilimandzsáró régióból származik, öt lánygyermek közül a negyedik a születési sorban, ahogy ők mondták: az üdvöske. 

Eredetileg angoltanárnő, most pedig két tinédzser lányát nevel egyedül Zanzibáron.
Az élete nem könnyű, mégis olyan erő, kitartás és alázat van benne, amit ritkán látni az általunk ismert nyugati világban.

Minden hajnalban, amikor mások még alszanak, Kweli már úton van, hogy eljusson ahhoz az iskolához, amit két éve a saját ötlete alapján indított el.

Ez az iskola egy kis tengerparti faluban, Bwejuuban működik és napról napra a helyi közösség építésében egyre nagyobb szerepet játszik.

Pedig a kezdet nagyon nem volt egyszerű.
Nem volt mögötte pénz, támogatói háló vagy nagy szervezet.
Csak egy nő, aki hitt abban, hogy a gyerekek többet érdemelnek.

Kweli mindig is érezte, hogy az oktatásnak nem a magolásról kell szólnia. Gyerekként sokszor tapasztalta, hogy a tanulás inkább a válaszok visszamondásáról szólt, nem arról, hogy valóban értse, amit tanult. Ezért már korán megfogadta magának, hogy tanár lesz belőle, és ő másképp fogja csinálni.

Éveken át tanult, figyelt és tapasztalt. Dolgozott nemzetközi iskolában is, hogy lássa, hogyan lehet másképp tanítani, hogyan segíti egy szabadabb oktatási modell, a kooperatív tanulási módszer, a gyerekeket. 

És amikor eljött számára az idő, létrehozta a Global Spark Schoolt, mindössze három gyerekkel a nappalijában.

Az iskola ma már több mint száz gyereknek ad otthont.
Olyan gyerekeknek, akik gondolkodni, kérdezni, alkotni tanulnak.
Olyan családok gyerekeinek, akiknek esélyük sem lenne drága magániskolákba járni.
Olyan gyerekeknek, akiknek az életét Kweli munkája szó szerint megváltoztatja.

A helyiek szeretik és tisztelik őt.
Látják, mennyit tesz a gyerekekért, mennyire szívvel-lélekkel vezeti az iskolát.
De azt is látják, hogy mindezt egyedül csinálja, és ez hatalmas teher.

Én is innen ismerem Kwelit. Megismerkedésünk után nagyon hamar megkért, hogy segítsek neki a vezetővé válás útján, hiszen ezt a szerepet ő is most tanulja. Kapcsolatunk számomra egyértelműen jelzésértékű és sorsszerű volt. Épp akkor találtuk meg egymást, amikor mindkettőnknek erre a közös munkára volt szüksége. Ez a történet arra hívott bennünket, hogy ő támogatva legyen, én pedig adjak, mégpedig azt, amire neki a leginkább szüksége van. Ehhez meg kellett tanulnom meghallgatni és megfigyelni őt. Ebből formálódik most kettőnk története.

De van a Kweli-sztorinak egy része, amit kevesen látnak.

Kweli két lányt nevel egyedül. Mindketten középiskolások, és természetesen ő is szeretné, ha jó oktatást kapnának. Csakhogy a munkahelye közelében nincs megfizethető, megfelelő színvonalú középiskola. Ezért élnek messze attól az iskolától, amit ő vezet. Ezért utazik minden nap órákat.
Ezért van olyan kevés idejük egymásra.

És ezért egyre többet kimerült valamint a bizonytalanság csak tovább gyengíti az erejét.

Ha Kweli közelebb élhetne az iskolához, több ideje lenne a tanárokra, a gyerekekre, a programokra, a fejlődésre. Ha mindkét lánya biztonságban, jó iskolában tanulhatnának, ami egy bentlakásos iskolát jelent a városban, Stonetownban, Kweli visszakapná az erejét, a lendületét, az idejét.

Ebben segítek most neki. Egy olyan támogatási forma kialakításán dolgozom, ami nem csak egy családnak szólna, hanem egy egész közösségnek. Egy iskolának, amely napról napra több gyerek életét változtatja meg.

És annak a nőnek, aki ezt az egészet a semmiből építette fel.

Kweli soha nem kért luxust, csak azt szeretné, hogy közel maradhasson ahhoz az iskolához, amit felépített és közben a saját lányai is megkapják azt, amit minden gyerek megérdemel. Kweli iskolaigazgatói fizetése 450 dollár havonta. Eddig szerény megtakarításai és édesanyja segítették, de a mindennapjait megnehezíti, hogy a kisebbik lánya még nem tudott bentlakásos iskolába járni. Az anyagi feltételek megnehezítik a helyzetet, és több munkát már nem tud vállalni a meglévő terhein túl.

Évek óta mások gyerekeit emeli fel.
Most rajtam a sor, hogy mellé álljak és megteremtsem a lehetőségét annak, hogy jobb feltételek között folytathassa munkáját. 

Ehhez adok most másoknak is teret és lehetőséget itt.

Ha úgy érzed Kweli története megszólított, hosszútávú vagy egyszeri támogatási formák közül választhatsz, mert bármelyik változást hoz.

Ha máris döntöttél és szponzorálnád Kwelit és lányait, kérlek keress meg a további részletek tisztázásához. 

Ha csak jól esett erről most olvasni és felkeltette az érdeklődésedet a téma, még olvass itt többet az iskoláról.

Nevében is köszönettel és hálával,

Horváth Andi